Állatjólét az Európai Unióban: a gyakorlati végrehajtás elmarad az ambiciózus céloktól

Összefoglalás

I

Az Európai Unió a világ legszigorúbb állatjóléti előírásokkal rendelkező térségeinek egyike: a vonatkozó jogszabályok a haszonállatok tartására, szállítására és levágására vonatkozóan rendelkeznek általános követelményekről, valamint bizonyos fajokra vonatkozóan különleges követelményeket is meghatároznak. A közös agrárpolitika (KAP) lehetőséget kínál arra, hogy a mezőgazdasági termelők jobban megismerjék jogi kötelezettségeiket (nevezetesen a kölcsönös megfeleltetés révén, amely bizonyos minimumkövetelmények teljesítésétől teszi függővé a KAP-kifizetéseket), valamint – a vidékfejlesztési politika keretében nyújtott pénzügyi támogatáson keresztül – magasabb szintű normák alkalmazására ösztönzi a mezőgazdasági termelőket.

II

Az uniós polgárokat egyre inkább aggasztja, hogy a mezőgazdaság milyen hatást gyakorol az állatok jólétére, illetve áttételesen a köz- és az állategészségre. A Bizottság stratégiai dokumentumok kidolgozása révén biztosított keretet az e területen folytatott tevékenységei számára. A legutóbbi ilyen uniós stratégia a 2012–2015-ös időszakra vonatkozott.

III

Ellenőrzésünk a haszonállatok jólétét és a legutóbbi uniós stratégia átfogó végrehajtását vizsgálta annak két fő célkitűzésére – a minimumszabályok betartatására és a közös agrárpolitikával való szinergiák optimalizálására – összpontosítva. Arra a következtetésre jutottunk, hogy az állatjólét javítását célzó uniós intézkedések néhány területen sikeresek voltak, de még mindig nem teljesülnek maradéktalanul a minimumkövetelmények, továbbá lenne javítanivaló a kölcsönös megfeleltetéssel kapcsolatos ellenőrzésekkel való koordináción és a KAP pénzügyi forrásainak a magasabb szintű állatjóléti normák előmozdítására való felhasználásán.

IV

Ellenőrzésünk megállapításai arra mutatnak, hogy a Bizottság iránymutatások készítésével és végrehajtási intézkedésekkel igyekezett a tagállamokat rábírni a szabályok betartására. Fellépései sikerrel jártak egyes fontos területeken: ilyen volt különösen a kocák csoportos tartása, valamint a hagyományos ketrecek betiltása, amelyek nem teszik lehetővé a tojótyúkok természetes magatartásának kifejeződését. A Bizottság és a tagállamok iránymutatásokat dolgoztak ki a jogszabályi követelmények megértésének és következetes alkalmazásának megkönnyítésére, és széles körben terjesztették is azokat. A felkeresett tagállamok általában lépéseket tettek a Bizottság ellenőrzési ajánlásainak végrehajtása érdekében.

V

Ennek ellenére továbbra is hiányosságok tapasztalhatók az állatjólét vonatkozásában a gazdaságokban (különösen a sertések rutinszerű farokkurtítása terén), a szállítás során (a hosszú távolságra történő szállításra és a szállításra alkalmatlan állatok szállítására vonatkozó szabályok betartása terén), valamint a levágás során (a kábítás nélküli vágásra vonatkozó eltérés és a nem megfelelő kábítási eljárások alkalmazása kapcsán). A felkeresett tagállamoknak hosszú időbe telt a bizottsági ellenőrzések nyomán tett ajánlások némelyikének végrehajtása.

VI

A tagállamok hatósági kontrollrendszerei kulcsszerepet játszanak az állatjóléti előírások megfelelő betartatásában. Helyes gyakorlatokat is találtunk ezen a területen, különös tekintettel a hatósági ellenőrzések következetességére, de megállapítottuk azt is, hogy jobban kellene összpontosítani azokra a területekre és vállalkozókra, amelyek esetében nagyobb a szabálytalanság kockázata. Emellett a tagállamok jobban felhasználhatnák a belső ellenőrzések során és a panaszokból nyert információkat az állatjóléti politika irányításának javítására.

VII

A tagállamok általában megfelelő intézkedéseket hoztak az állatjóléttel kapcsolatos kölcsönös megfeleltetési ellenőrzésekre vonatkozóan, ugyanakkor javítani lehetne azoknak az állatjóléti hatósági ellenőrzésekkel való koordinációján. Olyan eseteket is feltártunk, amelyekben a kifizető ügynökség által kirótt kölcsönös megfeleltetési bírság nem volt arányos a szabálytalanság súlyosságával.

VIII

Az állatjólét előmozdítása vidékfejlesztési prioritásnak minősül a 2014 és 2020 közötti időszakban, és a felkeresett tagállamokban több példát is találtunk az állatok számára előnyös intézkedésekre. Az úgynevezett „állatjóléti intézkedést” azonban nem alkalmazták széles körben. Hiányosságokat találtunk az intézkedés költséghatékonysága terén, és a tagállamok ritkán használták ki a lehetőséget arra, hogy más vidékfejlesztési intézkedések révén mozdítsák elő az állatjólétet.

IX

Ajánlásokat teszünk a Bizottságnak az állatjóléti politika irányításának javítására. Ajánlásaink az állatjólét stratégiai keretére, a szabályok eredményesebb betartatására és az ehhez szükséges iránymutatás biztosítására, a kölcsönös megfeleltetési rendszer és az állatjólét közötti kapcsolatok megerősítésére irányuló intézkedésekre, valamint a vidékfejlesztési politikának az állatjóléti célkitűzések szolgálatában történő felhasználására vonatkoznak.

Bevezetés

Állatjólét: a fogalom meghatározása és fontossága az Unióban

01

Az Állategészségügyi Világszervezet (OIE) 2008-ban a következőképpen határozta meg az állatjólét fogalmát: „Az állat akkor van jó állapotban, ha egészséges, jól táplált, jól érzi magát, biztonságban van, lehetősége van természetes módon viselkedni, és nem szenved kellemetlen érzésektől (például fájdalomtól, félelemtől vagy feszültségtől).” Az állatjólét fogalma az Európai Unió működéséről szóló szerződés 13. cikkén alapul, amely elismeri, hogy az állatok érző lények.

02

Az Európai Parlament egy tanulmánya¹ szerint az Unióban mintegy 4,5 milliárd csirkét, tojótyúkot és pulykát, valamint körülbelül 330 millió szarvasmarhát, disznót, kecskét és bárányt tartanak. Egy állatjóléti szervezettől származó becslés szerint évente 0,25 millió lovat vágnak le fogyasztás céljára².

03

Az elmúlt években gyorsan nőtt az állatjóléttel kapcsolatos ismeretanyag, amely a média részéről is jelentős figyelmet élvezett. Az Európai Parlament két állásfoglalást fogadott el (2010-ben és 2015-ben) az uniós állatjóléti politikáról³. Az Unióban az állatjóléttel kapcsolatos fellépések négy fő tengely mentén épülnek fel, amelyek mindegyike saját kontrollmechanizmussal rendelkezik (lásd: 1. ábra).

04

Az Unió – minimumkövetelményeket meghatározó – állatjóléti jogszabályai úgy törekednek az állatok életminőségének javítására, hogy közben megfeleljenek a polgárok elvárásainak és a piaci igényeknek is. Széles körben elismert, hogy az Unió a világ legszigorúbb állatjóléti előírásokkal rendelkező térségeinek egyike⁴. E normák többsége a haszonállatokra vonatkozik (a gazdaságban való tartásra, a szállításra és a vágásra egyaránt), a jogszabályok ugyanakkor a vadon élő állatokra, a laboratóriumi állatokra és a kedvtelésből tartott állatokra is kiterjednek. Amint a 2. ábra mutatja, az első uniós állatjóléti jogszabályt több mint 40 évvel ezelőtt vezették be, és több alkalommal aktualizálták a vonatkozó előírásokat. A tagállamok szigorúbb szabályokat is elfogadhatnak, amennyiben azok összeegyeztethetők az uniós jogszabályokkal. 13 tagállam például kiegészítő intézkedéseket fogadott el a vágásra vonatkozóan.

05

Az uniós állatjóléti szabályok tagállami szintű alkalmazásáért – beleértve a hatósági ellenőrzéseket⁵ is – a tagállamok felelősek, míg az Európai Bizottság (DG SANTE) feladata annak biztosítása, hogy a tagállamok megfelelően hajtsák végre az uniós jogszabályokat. Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság tudományos szakvéleményekkel segíti a Bizottságot. A tagállamok évente beszámolnak a Bizottságnak a gazdaságokban és a szállítás során végzett állatjóléti ellenőrzéseik eredményeiről. A Bizottság jogi lépéseket tehet azon tagállamokkal szemben, amelyek nem ültetik át, illetve hajtják végre megfelelően az uniós jogszabályokat.

Az állatjólét és a közös agrárpolitika

06

A közös agrárpolitika (KAP) a kölcsönös megfeleltetés (azaz hogy a mezőgazdasági termelők többnyire csak bizonyos minimumkövetelmények betartása esetén kaphatják meg a KAP-kifizetéseket), valamint az állatjóléttel kapcsolatos tevékenységek és projektek finanszírozása révén járul hozzá az állatjóléti célkitűzésekhez (lásd: 3. ábra).

07

A kölcsönös megfeleltetés olyan mechanizmus, amely a legtöbb KAP-kifizetést⁶ (2016-ban mintegy 46 milliárd euró)⁷ a környezetre, a földterület jó mezőgazdasági állapotban tartására, az állatjólétre, valamint a köz-, állat- és növényegészségügyre vonatkozó szabályok betartásához köti. A mechanizmus nem vonatkozik a kistermelőkre⁸, akik az összes uniós mezőgazdasági termelő mintegy 40%-át teszik ki⁹. Azon mezőgazdasági termelők esetében, akik nem felelnek meg ezeknek a normáknak és követelményeknek, a KAP-kifizetések 1–5%-kal, illetve ha a meg nem felelés szándékos, akár ennél nagyobb mértékben is csökkenhetnek. Kivételes esetekben a hatóságok ki is zárhatnak egyes mezőgazdasági termelőket a támogatási programokból.

08

A kölcsönös megfeleltetés rendszere nem terjed ki az állatjólétre vonatkozó valamennyi jogszabályi követelményre: a borjak és sertések védelmére vonatkozó rendelkezéseket, illetve az összes haszonállatra vonatkozó általános követelményeket előíró rendelkezéseket tartalmaz¹⁰.

09

A szankciórendszer értelemszerűen nem terjed ki az olyan ágazatokban tevékenykedő állattenyésztőkre, amelyek jellemzően nem részesülnek ilyen jellegű KAP-kifizetésekben: ilyen a legtöbb uniós baromfitartó gazdaság, valamint egyes tagállamokban számos sertéstelep. Az Unió szintjén¹¹ az állatjóléttel kapcsolatos általános kölcsönös megfeleltetési követelmények az állatállománnyal rendelkező uniós gazdaságok mintegy 55%-át fedik le, míg a sertések védelmére vonatkozó egyedi irányelv követelményei a sertéstelepek mintegy 65%-ára alkalmazandók.

10

A tagállamok helyszíni vizsgálatokat végeznek annak ellenőrzésére, hogy a mezőgazdasági termelők teljesítik-e a kölcsönös megfeleltetési követelményeket. Ezeknek az ellenőrzéseknek a KAP-kedvezményezettek legalább 1%-ára ki kell terjedniük. A Bizottság (DG AGRI) ellenőrzéseket végez annak megállapítására, hogy a tagállamok megfelelő kontrollrendszerekkel rendelkeznek-e a kölcsönös megfeleltetésre vonatkozóan.

11

A vidékfejlesztési politika az állatjóléti célkitűzésekkel is foglalkozhat, például képzések biztosítása révén vagy azáltal, hogy pénzügyi ellentételezést nyújt azoknak a mezőgazdasági termelőknek, akik szigorúbb állatjóléti normákat alkalmaznak az uniós és tagállami jogszabályokban előírtaknál, illetve a szokásos gyakorlatnál. Szükségleteik alapján a tagállamok döntik el, hogy mely intézkedéseket kívánják végrehajtani. A Bizottságnak (DG AGRI) jóvá kell hagynia a tagállamok vidékfejlesztési programjait. A jóváhagyott programok alapján ezután a tagállamok kiválasztják azokat a kedvezményezetteket, amelyek támogatásban részesülnek.

12

Az állatjóléti tevékenységekhez nyújtott uniós finanszírozás legnagyobb közvetlen forrása az „állatjóléti kifizetések” elnevezésű vidékfejlesztési intézkedés (az úgynevezett 14. intézkedés), amely a kötelező előírásokon túlmutató, magas színvonalú állattenyésztéshez biztosít támogatást¹². A 2014–2020-as időszakban 18 tagállam 1,5 milliárd eurót különített el erre az intézkedésre (ez az összes intézkedés teljes tervezett kiadásának 1,5%-át teszi ki)¹³. A 4. ábra az intézkedés tervezett és tényleges kiadásait mutatja meg a 2014–2020-as programozási időszakban. Ezt a finanszírozást a nemzeti költségvetésekből is kiegészítik: ezzel együtt közel 2,5 milliárd euró teljes költségvetés áll rendelkezésre az intézkedés céljára.

Az állatjólét és a gazdasági érdekek

13

Az uniós állattenyésztési ágazat az Unió teljes mezőgazdasági tevékenységének 45%-át teszi ki. Az ágazat évente 168 milliárd eurót termel, és mintegy 4 millió munkahelyet biztosít¹⁴. A kapcsolódó ágazatok (tej- és húsfeldolgozás, takarmány) éves forgalma körülbelül 400 milliárd euró. Az állatjóléti előírások következetes alkalmazása hatással van ezeknek az ágazatoknak az egyenlő versenyfeltételek melletti működésére.

14

Bizonyos állatjóléti előírások alkalmazása (például minimális terület biztosítása a borjak számára) költségeket ró a vállalkozókra. 2010-ben a DG SANTE a mezőgazdasági termelés 2%-ára becsülte ezeket a költségeket¹⁵, ugyanakkor arra a következtetésre jutott, hogy a szigorúbb állatjóléti előírások előnyöket is biztosítanak, mivel javítják a termelékenységet, a termékminőséget és a vállalkozások jó hírnevét.

15

Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) szerint¹⁶ az élelmiszer-biztonság közvetetten összefügg a tenyésztett állatok jólétével, mivel az állatjólét, az állategészségügy és az élelmiszer-eredetű betegségek között szoros kapcsolat áll fenn. Az állatjólét terén fennálló hiányosságok növelhetik a betegségek iránti fogékonyságot és a halandóságot. Ha közegészségügyi kockázat áll fenn, az élelmiszer-biztonsági ellenőrök nem hagyják jóvá a húsipari termékek emberi fogyasztását, ami pénzügyi veszteséget eredményez a termelők és a feldolgozók számára.

16

Széles körűen bizonyított¹⁷, hogy az állatjólét befolyásolja a hús minőségét. Fontos, hogy az állatok a gazdaságban, a szállítás során és a vágás előtt jó bánásmódban részesüljenek, mivel a stresszes, sérült állatokból származó húsnak az esetleges elszíneződés és szívósság miatt alacsonyabb az értéke.

17

Az állatok jóléte ennek ellenére nem áll mindig a vállalkozók gazdasági érdekében. Az intenzív termelési rendszerekben minél nagyobb az állománysűrűség, annál nagyobb a nyereség, ugyanakkor annál nehezebb az állatok sajátos igényeinek kielégítése. Az intenzív rendszerek ezért a tojótyúkoknál rendellenes viselkedést (például tollcsipkedést és kannibalizmust), a sertéseknél agressziót és farokrágást, a borjaknál pedig agresszív viselkedést eredményezhetnek. E nemkívánatos magatartásformák megelőzése érdekében bevett gyakorlat, hogy fájdalmas fizikai beavatkozásokat végeznek az állatokon: ilyen többek között a csőrkurtítás, a farokkurtítás, az ivartalanítás és a fogak lecsípése. Az uniós jogszabályok a minimális helyigényre vonatkozó követelmények és a fizikai beavatkozásokra irányuló szabályok formájában foglalkoznak ezekkel a kérdésekkel (amelyek bizonyos eljárásokat csak kivételes esetekben tesznek lehetővé, miután más intézkedések útján is megpróbálták megelőzni a nemkívánatos magatartást).

18

Hasonlóképpen a fuvarozók gazdasági érdekeit is hátrányosan befolyásolja az alacsonyabb állománysűrűség és a szállításnak az állatok pihenése céljából történő megszakítása. A vágóhídi műveletek során a termelési lánc sebessége kulcsfontosságú termelékenységi tényező, ez azonban befolyásolhatja az állatok vágás előtti megfelelő kezelését és a kábítási módszerek eredményességét. Más kereskedelmi okok is szerepet játszhatnak abban, hogy vágáskor nem követik a helyes gyakorlatot (lásd az 1. háttérmagyarázatban bemutatott példát).

Az EU állatjóléti stratégiája

19

A Bizottság 2010-ben arra a következtetésre jutott²⁰, hogy a meglévő állatjóléti jogszabályok általában javították az állatjólét színvonalát a hatálya alá tartozó állatcsoportok esetében. Ugyanakkor megállapította, hogy a végrehajtás Unió-szerte eltérő volt, ami hátráltatta az egységesen magas színvonal elérését. Az Európai Parlament ajánlását²¹ követően a Bizottság 2012-ben indította el az állatok védelmére és az állatjólétre vonatkozó 2012–2015. évi uniós stratégiát²², amely a következő célkitűzéseket határozta meg:

1. annak mérlegelése, hogy megvalósítható lenne-e egy olyan egyszerűsített uniós jogi keret bevezetése, amely állatjóléti alapelveket határoz meg a gazdasági tevékenységek kapcsán tartott összes állatra vonatkozóan;
2. támogatás nyújtása a tagállamoknak, az előírásoknak való megfelelést elősegítő intézkedések bevezetése;
3. a közös agrárpolitikával fennálló szinergiák kihasználása, különösen a kölcsönös megfeleltetés és a vidékfejlesztési támogatások révén;
4. a nemzetközi együttműködés támogatása;
5. a fogyasztók és a nyilvánosság megfelelő tájékoztatása;
6. a tenyésztett halak jólétének vizsgálata.

A stratégia tartalmazott egy 20 olyan intézkedésből álló listát is, amelyeket a Bizottság 2015-ig meg kívánt valósítani: ezek középpontjában elsősorban jelentések, tanulmányok és iránymutatások közzététele állt (lásd: I. melléklet).

Az ellenőrzés hatóköre és módszere

20

Az Európai Számvevőszék egyik stratégiai célkitűzése az, hogy megvizsgálja a teljesítményt azokon a területeken, ahol az uniós fellépés a polgárokat érinti. Ezen a területen az Európai Számvevőszék most első alkalommal végez ellenőrzést, mégpedig azzal a céllal, hogy értékelje a Bizottság és a tagállamok által a 2012–2015. évi uniós állatjóléti stratégia elindítását követően a tenyésztett állatok jólétének javítása érdekében hozott intézkedéseket. Az uniós stratégiában meghatározott azon két fő célkitűzésre összpontosítottunk, amelyek véleményünk szerint közvetlen hatást gyakorolnak az állatjólétre: az állatjóléti jogszabályok betartásának javítására, valamint a kölcsönös megfeleltetés és a vidékfejlesztési intézkedések (a 19. bekezdésben említett ii. és iii. célkitűzés) révén a KAP-pal elérhető szinergiák optimalizálására.

21

Az ellenőrzés során a következő kérdésre kerestük a választ:

A Bizottság és a tagállamok intézkedései ténylegesen hozzájárultak-e az uniós állatjóléti célkitűzések eléréséhez?

22

Ehhez a következőket vizsgáltuk meg:

1. A bizottsági stratégia elkészült-e és eredményesnek bizonyult-e?
2. A Bizottság iránymutatása és végrehajtási intézkedései az uniós szabványok jobb alkalmazását eredményezték-e a kulcsfontosságú kockázati területeken?
3. A felkeresett tagállamok eredményesen kezelték-e kontrollrendszereik fő elemeit?
4. A kölcsönös megfeleltetés eredményes eszköznek bizonyult-e az állatjóléti követelményeknek a közös agrárpolitikába való integrálására, a vidékfejlesztési intézkedések pedig költséghatékony módon ösztönözték-e a szigorúbb állatjóléti normák alkalmazását?

23

Az a) és a b) pont esetében megvizsgáltuk az állatjóléti stratégia végrehajtására irányuló bizottsági intézkedések eredményeit igazoló bizonyítékokat. A c) és d) pont esetében elvégeztük a bizonyos kulcsfontosságú kockázatok kezelésére szolgáló tagállami rendszerek és eljárások közvetlen értékelését.

24

A 2012-től 2018 elejéig tartó időszakot lefedő ellenőrzésünket 2017. szeptember és 2018. június között végeztük el. A vidékfejlesztési intézkedések tekintetében a jelenlegi, 2014-ben megkezdődött programozási időszakot vizsgáltuk. Az ellenőrzést úgy időzítettük, hogy hozzájárulhasson a 2020 utáni időszakra vonatkozó KAP megvitatásához, ugyanakkor már értékelhető legyen a 2012–2015. évi állatjóléti stratégia végrehajtása is.

25

Egy öt tagállamból – Németország, Franciaország, Olaszország, Lengyelország és Románia – álló mintát választottunk ki az állattenyésztési ágazat mérete és a Bizottság (DG SANTE) által már korábban feltárt állatjóléti szabálytalanságok²³ alapján. Németországban Észak-Rajna-Vesztfáliát, Olaszországban pedig Szardíniát választottuk ki az állatjóléti intézkedés regionális végrehajtásának és a hatósági ellenőrzésekre vonatkozó szabályok alkalmazásának vizsgálatához. A kiválasztott tagállamok együttesen az uniós húspiac több mint 50%-át adják, a kiválasztott vidékfejlesztési programok pedig a tervezett állatjóléti kiadások mintegy 40%-át képviselik.

26

A tagállamokban végrehajtott helyszíni vizsgálataink során találkozókon vettünk részt a hatósági ellenőrzésekért, a kölcsönös megfeleltetés ellenőrzéséért és a vidékfejlesztési programok végrehajtásáért felelős hatóságokkal. A rendszerek alaposabb megértése érdekében megfigyelőként részt vettünk a gazdaságokban, illetve a szállítás és a vágás során végzett hatósági állatjóléti ellenőrzéseken, valamint a kölcsönös megfeleltetésre és a vidékfejlesztésre irányuló helyszíni ellenőrzéseken.

27

A Bizottságnál felkerestük az Egészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Főigazgatóságot (DG SANTE) és a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatóságot (DG AGRI). Emellett szakértői testületet szerveztünk, hogy az független tanácsadást biztosítson számunkra az állatjóléti kérdésekben.

Észrevételek

A Bizottság végrehajtotta a második uniós állatjóléti stratégiát, de nem értékelte annak hatását

28

A Bizottság 2018 áprilisában – több mint három évvel a stratégia eredetileg tervezett lezárási időpontja után – lezárta a 2012–2015. évi állatjóléti stratégiájának utolsó intézkedését (lásd: I. melléklet). A stratégia nem határoz meg egyértelmű összefüggést a 2012 és 2015 közötti időszakra tervezett intézkedések listája és az általánosan meghatározott célkitűzések között (lásd: 19. bekezdés). A Bizottság a stratégia célkitűzései közül kettő esetében nem vizsgálta felül a jogszabályi keretet és nem tett fellépést a közös agrárpolitikával való szinergiák optimalizálására.

29

A Bizottság által tervezett intézkedések egy része (például az állatok szállítás közbeni védelméről szóló uniós iránymutatások) akár öt évnyi késedelmet szenvedett. A sertésjólétről és az állatok vágáskori védelméről szóló iránymutatások kapcsán az érdekeltekkel folytatott hosszas megbeszélések miatt is késedelem merült fel. A legtöbb jelentés külső tanulmányokon alapult, amelyek néha késedelmet szenvedtek amiatt, hogy a Bizottság nem rendelkezett elegendő munkatárssal a közbeszerzési eljárás irányítására és a szövegtervezetek áttekintésére. A Bizottság szerint bizonyos, a tojótyúkokról szóló irányelv (a hagyományos ketrecek tilalma) és a sertésekről szóló irányelv (a kocák csoportos tartása) tekintetében végzett végrehajtási tevékenységek a részt vevő tagállamok nagy száma miatt hosszú időt vettek igénybe, különösen mert bizonyos esetekben a Bíróságon indított kötelezettségszegési eljárásra is sor került.

30

A Bizottság nem újította meg a 2012–2015. évi stratégiát; a (2017-ben létrehozott) uniós állatjóléti platformon keresztül azonban folytatta az érdekelt felekkel való párbeszéd koordinálását, és életre hívta az első állatjóléttel foglalkozó uniós referenciaközpontot²⁴, amely technikai segítséget nyújt a tagállamok számára a sertések jóléte kapcsán. Az uniós állatjóléti platform különös hangsúlyt fektet az állatjólétre vonatkozó uniós szabályok alkalmazásának javítására, önkéntes állatjóléti kötelezettségvállalások kidolgozására és alkalmazására, valamint az uniós állatjóléti normák globális szintű előmozdítására. A platform két alcsoportot hozott létre, amelyek az állatszállítás és a sertésjólét terén törekedtek kézzelfogható eredmények elérésére.

31

Nincsenek referencia- vagy célmutatók annak mérésére, hogy a stratégia célkitűzései milyen mértékben valósultak meg, és a Bizottság még nem értékelte az Európai Parlament kérésének megfelelően az intézkedéseinek eredményeit²⁵.

32

A Bizottság kezdeményezésére készített egyes jelentések és tanulmányok hasznos információkat tartalmaznak a szabályszerűségről (lásd: 34. és 35. bekezdés). A DG SANTE Ellenőrzési Igazgatósága ellenőrzéseket végez, és jelentéseket készít a kiválasztott tagállamok így feltárt állatjóléti problémáival kapcsolatban; ezek az ellenőrzések azonban nem értékelik a Bizottság stratégiai fellépéseinek sikerességét.

33

A tagállamok éves jelentéseket küldenek a Bizottságnak a gazdaságokban²⁶ és a szállítás során az állatjólétre vonatkozó uniós jogszabályok alapján végzett hatósági ellenőrzések eredményeiről. A Bizottság elismerte, hogy a jelentésekben közölt adatok nem teljesek, következetesek, megbízhatóak, illetve kellően részletesek ahhoz, hogy következtetéseket vonhassanak le az uniós szintű szabályszerűségről²⁷. A Bizottság arról tájékoztatott minket, hogy javítani kívánja a hatósági ellenőrzésekről szóló új rendelet²⁸ értelmében szolgáltatott adatok minőségét és következetességét.

A Bizottság és a tagállamok jelentős előrelépésről számoltak be az uniós szabványok alkalmazása terén

34

A stratégia által érintett egyes területeken megfelelő előrelépés történt az állatjólét terén. 2016-ban²⁹ a Bizottság arról számolt be, hogy nőtt a haszonállatok védelméről szóló irányelv követelményeit teljesítő gazdaságok száma. Arra a következtetésre jutott, hogy a tagállamok eredményesen hajtották végre a tojótyúkok hagyományos ketrecekben való tartására vonatkozó tilalmat (2012) és a kocák esetében a külön ólak használatára vonatkozó előírást (2013). Egy 2018-as bizottsági jelentésből³⁰ kiderül, hogy egyes tagállamok a brojlercsirkékről szóló irányelv (2007) bevezetése után javították a brojlercsirkék jólétét. A Bizottság helyes gyakorlatokat határozott meg a szállításra alkalmatlan állatok szállítására, a vágásra, a tejelő tehenek jólétére és a kereskedelmi nyúltenyésztésre vonatkozóan is.

35

A Bizottság jelentései azonban a következő, a stratégia hatálya alá tartozó területekhez kapcsolódó, még rendezetlen állatjóléti kérdésekre is rámutattak:

• a gazdaság területén: a sertések farokkurtítása³¹, a tejelő szarvasmarhák jólétét befolyásoló betegségek³², a hústermelés céljából tartott csirkékkel kapcsolatos műszaki követelmények (például szellőztetés) értékelése³³;
• a szállítás során: az élő állatok hosszú távolságra történő szállítására vonatkozó szabályok betartása (bár közelmúltbeli bizottsági ellenőrzések javulásról számoltak be ezen a területen)³⁴ és a szállításra alkalmatlan állatok szállítása³⁵ (amelyet a jogszabály tilt);
• a vágáskor: az állatok vágás előtti kábítására vonatkozó követelménytől való eltérés gyakorlati alkalmazásának sokfélesége, nem megfelelő kábítási eljárások (különösen a baromfi vízfürdős kábítása esetében)³⁶;
• a tagállamok által végzett hatósági ellenőrzések: az ellenőrzések mennyisége és minősége, a végrehajtási intézkedések megfelelősége³⁷.

36

A Bizottság iránymutatások kiadása és a szabályok végrehajtatása révén foglalkozott ezekkel a kérdésekkel. Széles körű iránymutatási intézkedései útmutatók kidolgozását és lefordítását, szakmai látogatásokat, valamint a tagállami ellenőröknek és vállalkozóknak szervezett képzéseket is magukban foglalnak. 2012 óta a Bizottság 34 képzést szervezett (több mint 1700 fő részvételével) az állatjóléttel kapcsolatban a „Jobb képzés a biztonságosabb élelmiszerekért” program révén, e-képzési moduljain pedig 6000 fő vett részt. A 2. háttérmagyarázat példát mutat be arra, hogyan működött együtt a Bizottság a tagállamok képviselőivel és az érdekelt szervezetekkel az állatok szállítás és vágás alatti jólétére, valamint a sertések jólétére vonatkozó iránymutatások kidolgozása során.

37

A felkeresett tagállami hatóságok hasznosnak találták az iránymutatást és a képzést, és széles körben terjesztették a megszerzett ismereteket a hatósági ellenőreik és vállalkozóik körében. Egyes hatóságok igényt tartanának arra is, hogy több eszköz és iránymutatás álljon rendelkezésre a saját nyelvükön, hogy még szélesebb körben terjeszthessék azokat.

38

A Bizottság helyszíni vizsgálatok, szükség esetén ajánlások kiadása, illetve a tagállami cselekvési tervek végrehajtásának ellenőrzése révén követi nyomon az uniós állatjóléti jogszabályok alkalmazását, végrehajtását és végrehajtatását a tagállamokban, és felléphet – adott esetben akár kötelezettségszegési eljárást is indíthat – az alkalmazandó jogszabályokban előírt kötelezettségeiknek eleget nem tevő tagállamokkal szemben.

39

2012 óta a Bizottság sorozatos kötelezettségszegési eljárásokat indított 18 tagállam ellen, főként a kocák elhelyezésével és a tojótyúkok hagyományos ketreceinek tilalmával kapcsolatban³⁸. A Bizottság szerint ezeknek az eljárásoknak köszönhetően sikerült elérni a szabályszerűséget. A Bizottság az úgynevezett uniós kísérleti programot is felhasználta, amely nem hivatalos párbeszédet jelent a tagállami hatóságokkal az uniós jog helyes alkalmazásával kapcsolatos kérdésekről. 2012 óta a Bizottság 18 uniós kísérleti projektet kezdeményezett a tojótyúkokról és a sertésekről szóló irányelvek, valamint 5 kísérleti projektet más területek (főként az állatok szállítás közbeni védelme) kapcsán.

40

Annak értékeléséhez, hogy a tagállamok milyen gyorsan reagáltak a Bizottság ajánlásaira, áttekintettük a Bizottságnak a 2012 és 2015³⁹ közötti időszakban az öt felkeresett tagállamban az állatjólétről, a kapcsolódó cselekvési tervekről és azok nyomon követéséről készült ellenőrzési jelentéseit. Megállapítottuk, hogy ezek a tagállamok két éven belül végrehajtották a Bizottság ajánlásainak közel felét.

A tagállamoknak sok időbe telt egyes ajánlások végrehajtása, és néhány témát máig nem sikerült lezárni

Késedelmek az ajánlások végrehajtásában

41

A Bizottság iránymutatása és végrehajtási intézkedései ellenére az általunk felkeresett tagállamok nehézkesen kezdték meg egyes problémák kezelését (példákért lásd: 3. háttérmagyarázat). Ezek a problémák elsősorban a hatósági ellenőrzési eljárásokkal, a vágást végző gazdasági szereplők képesítésével, a vágás előtti kábításra vonatkozó jogi követelmények végrehajtásával, a sertések rutinszerű farokkurtításával és a szabályszerűtlenségek szankcionálásának megfelelőségével függtek össze. Ez azt jelenti, hogy még mindig fennáll néhány jelentős eltérés az uniós jogszabályokban megállapított állatjóléti előírások és a helyszíni gyakorlatok között.

42

A Bizottság a tagállamok által benyújtott – a feltárt hiányosságok orvoslását célzó intézkedések bevezetését igazoló – bizonyítékok alapján követi nyomon ajánlásainak megvalósulását, és általában nem ellenőrzi a helyszínen az intézkedések tényleges végrehajtását és eredményességét. Feltártunk néhány olyan esetet, amikor a Bizottság annak ellenére lezárta ellenőrzési ajánlásait, hogy a tagállamok nem orvosolták eredményesen az összes problémát⁴¹.

Nem áll rendelkezésre elegendő információ arról, hogy a tagállamok kezelték-e a Bizottság által a kábítás nélküli vágásra vonatkozó eltérés alkalmazásával kapcsolatban feltárt problémákat

43

Az állatok vágóhídi leölésük során való védelmére vonatkozó uniós jogszabályok⁴² 2013 óta alkalmazandók; céljuk, hogy jóváhagyott kábítási módszerek alkalmazásával minimálisra csökkentsék az állatok fájdalmát és szenvedését. A jogszabály a vallási szertartások által előírt különleges vágási módszereknek alávetett állatok tekintetében eltérést engedélyez a korábbi, 1993. évi jogszabályokban már szereplő kábítási követelmény alól⁴³, amennyiben a levágásra vágóhídon kerül sor. Az uniós jogszabály preambulumbekezdése⁴⁴ hangsúlyozza az Európai Unió Alapjogi Chartájában foglalt vallásszabadság tiszteletben tartását, valamint annak fontosságát, hogy a tagállamok bizonyos mértékű szubszidiaritást élvezzenek. A jogszabály nem rendelkezik az eltérés alkalmazására vonatkozó gyakorlati végrehajtási módszerekről vagy beszámolási kötelezettségről. Nem minden tagállam gyűjt információt az eltérés alkalmazásáról.

44

Az uniós állatjóléti politika 2010. évi bizottsági értékelése és a 2012–2015. évi állatjóléti stratégiát kísérő hatásvizsgálat⁴⁵ is említést tesz arról a problémáról, hogy egyes vágóhíd-üzemeltetők túl széles körben alkalmazzák a kábítástól való eltérést a termelési folyamat egyszerűsítése érdekében.

45

2015-ben a Bizottság 13 helyszíni vizsgálatot⁴⁶ követően nagy eltéréseket talált a kábítás nélküli vágásra vonatkozó eltérés tagállamok általi alkalmazásában. Jobb állatjóléti eredményeket állapított meg azokban az esetekben, amikor a vágási eljárást célzott ellenőrzéseknek vetették alá. E helyszíni vizsgálatokat követően a Bizottság megpróbált adatokat szerezni a tagállamoktól az eltérés alkalmazására vonatkozóan. A benyújtott adatok azonban nem voltak elégségesek ahhoz, hogy uniós szinten következtetéseket lehessen levonni. Ettől az adatgyűjtéstől és egy, a fogyasztóknak az állatok elkábításával kapcsolatos tájékoztatásáról szóló tanulmány⁴⁷ elkészítésétől eltekintve a Bizottság nem tett konkrét lépéseket az eltérés túlzott alkalmazása kapcsán feltárt probléma kezelésére. Ellenőrzésünk során kiderült, hogy a felkeresett öt tagállam közül csak egy nem rendelkezett külön eljárással az eltérés alkalmazásával kapcsolatos indoklás ellenőrzésére. Megállapításaink megerősítették továbbá a Bizottságnak az eltérés alkalmazására vonatkozó adatok rendelkezésre állását illető következtetéseit is (lásd: 1. táblázat).

1. táblázat

A kábítás nélküli vágásra vonatkozó eltérés engedélyezésére irányuló eljárások és rendelkezésre álló adatok a felkeresett tagállamokban⁴⁸

Tagállam	Külön eljárás annak ellenőrzésére, hogy indokolt volt-e az eltérés alkalmazása	A kábítás nélküli vágás gyakoriságával kapcsolatos információk elérhetősége
Németország	✔	Igen
Franciaország	✔	Korlátozott – csak a borjak és a juhok vonatkozásában, a piaci szereplők becslései alapján
Olaszország	✔	Korlátozott – csak a kábítás nélküli vágásra jogosult vágóhidak száma
Lengyelország	✘	Korlátozott – a szarvasmarhákra és a baromfira vonatkozó, az illetékes hatóság által nem validált becslések
Románia	✔	Igen

Forrás: Európai Számvevőszék, a tagállamoktól gyűjtött bizonyítékok alapján.

46

2017 novemberében a Bizottság részletes, az eljárás technikai szempontjaira összpontosító iránymutatást tett közzé az állatok leölésük során történő védelméről, amely az eltérés alkalmazására vonatkozó bevált gyakorlatokat is közölt.

A tagállami hatósági szemlézési rendszerek irányítása általában biztosítja a következetességet, de hiányosságokat találtunk az ellenőrzési és kontrollrendszerekben

47

A tagállamok által a gazdaságokban, szállítás közben és a vágóhídon végzett állatjóléti ellenőrzések minősége közvetlen hatással van a követelmények betartási arányára. Elemeztük az ellenőrzések következetességét és célirányosságát, valamint azoknak a tagállami hatóságok általi felülvizsgálatát is.

A tagállamok általában bevezettek bizonyos rendszereket az ellenőrzések következetes elvégzésének biztosítására

48

A kormányzati szervezeteknél alkalmazott hatósági állatorvosok feladata az állatjóléti előírások betartatása. Az ellenőrzések csak úgy lehetnek eredményesek, ha következetesen és függetlenül hajtják végre őket.

49

A felkeresett tagállamok többségében voltak az ellenőrök munkájának következetességét biztosító eljárások⁴⁹.

50

Megállapítottuk, hogy a hatósági állatorvosok valamennyi felkeresett tagállamban a köztisztviselők feddhetetlenségére vonatkozó általános szabályok hatálya alá tartoznak, így nem szabad összeférhetetlenségi helyzetbe kerülniük. Helyes gyakorlatokat találtunk Franciaországban és Olaszországban (Szardínia), ahol külön eljárásokat alkalmaztak kifejezetten a hatósági ellenőrök összeférhetetlenségének megelőzésére (lásd: 4. háttérmagyarázat).

Nem találtunk elég bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a tagállamok kockázatelemzés alapján tervezik meg a hatósági ellenőrzéseket

51

A tagállamok hatósági ellenőrzési rendszerei az állatjólét mellett más területekre is kiterjednek, például az élelmiszer- és takarmánybiztonságra, a higiéniára, az állatbetegségek elleni védekezésre és azok felszámolására, valamint a peszticidek használatára vonatkozó szabályok betartására. Mivel mindezek a területek versenyben állnak egymással a forrásokért, a kockázatalapú ellenőrzés elősegíti az állatjóléttel kapcsolatos problémafelvetések és következésképpen az ellenőrzésre rendelkezésre álló korlátozott források eredményesebb és hatékonyabb célirányosítását. A kockázatalapú ellenőrzések végzése ráadásul az uniós jog által előírt követelmény⁵⁰.

52

A tagállamok általában olyan egyértelmű szabályokat határoztak meg, amelyek előírják, hogy a gazdaságban kockázatalapú állatjóléti ellenőrzéseket kell végezni. Az összes felkeresett tagállamban találtunk helyes gyakorlatokat a kockázati tényezők azonosítására. Franciaország például arra kötelezi az ellenőröket, hogy a gazdaságok ellenőrzését a gazdasági szereplők történetével kapcsolatos információk, a beérkezett panaszok, a megelőző intézkedések alkalmazása, a vágóhidaktól származó (pl. a szállítás alatti zsúfoltság vagy a szállításra alkalmatlan állatok szállítására vonatkozó) adatok, valamint a halálozási arányok, illetve más mutatók – például a tej minősége vagy az ellési intervallumok – alapján tervezzék meg.

53

Az öt felkeresett tagállam közül három (Németország [Észak-Rajna-Vesztfália], Lengyelország és Románia) azonban nem tudta bizonyítani, hogy a gyakorlatban hogyan vették figyelembe a megállapított kockázati tényezőket az ellenőrizendő piaci szereplők kiválasztása során.

54

Két tagállamban továbbá egyes gazdaságokat kizártak a hatósági ellenőrzések alól, bár azok nagy súlyt képviseltek az állattenyésztési ágazatban (lásd: 5. háttérmagyarázat). Bár a korlátozott ellenőrzési erőforrásokra tekintettel észszerű lehet prioritásként kezelni a nagyobb gazdaságok ellenőrzését, a hatóságok nem vették kellőképpen figyelembe annak kockázatát, hogy a kisebb gazdaságokban megnőhet a szabálytalanságok aránya, ha teljesen kizárják őket az ellenőrzések hatóköréből.

55

Ami az élő állatok szállítását illeti, a felkeresett tagállamok közül csak Franciaország azonosította a közúti ellenőrzések által kiemelten kezelendő kockázati területeket. Ugyanakkor itt sem állt rendelkezésre információ annak igazolására, hogy ezt a szempontot a gyakorlatban is alkalmazták.

56

A TRACES (az állatok Unión belüli hosszú távú, határokon átnyúló mozgásának nyomon követésére szolgáló uniós online platform) olyan információkat és jelentéstételi eszközöket tartalmaz, amelyeket a hatóságok felhasználhatnának az állatok szállításának célzott ellenőrzése során. A tagállamok képviselőivel tartott találkozókon a Bizottság ösztönözni próbálta az interaktív keresőeszközök használatát. Megállapítottuk azonban, hogy a szállítás ellenőrzéséért felelős tagállami hatóságok – részben bizonyos felhasználói hozzáférési korlátozások miatt – ritkán használják a TRACES-ből származó adatokat az ellenőrzések során⁵¹.

57

A tagállami hatóságok általában a helyi hatóságokra ruházzák át a mezőgazdasági üzemek és a szállítás ellenőrzésével kapcsolatos kockázatelemzés feladatát. A felkeresett tagállamok egyike sem vezetett be rendszereket a helyi kockázatelemzések meglétének, minőségének és végrehajtásának ellenőrzésére.

58

A vágóhidakon végzett állatjóléti ellenőrzések általában a felkeresett tagállamok szinte valamennyi gazdasági szereplőjét lefedték, részben célzott ellenőrzések formájában, részben az ügyeletes hatósági állatorvos napi tevékenységének részeként.

Jobban ki kellene aknázni az ellenőrzésekből és panaszokból származó információkat

59

A hatósági ellenőrzésekről szóló uniós rendelet⁵² előírja a tagállamok számára, hogy ellenőrizzék a takarmány- és élelmiszerjog, valamint az állategészségügy és az állatjólét hatósági szemlézésére szolgáló rendszereiket, a 2006/677/EK bizottsági határozatban foglalt iránymutatások pedig azt javasolják, hogy legalább ötévente érdemes elvégezni ezeket az ellenőrzéseket⁵³. Megállapítottuk, hogy a felkeresett tagállamokban az illetékes hatóság belső ellenőrzési osztálya (Lengyelország esetében a legfőbb ellenőrzési hivatal is) azonosította a javításra szoruló területeket a hatósági ellenőrzés terén, és nyomon követi ellenőrzési megállapításait. Lengyelország azonban nem biztosította, hogy legalább ötévente elvégezzék az állatjólétre vonatkozó ellenőrzéseket, Németország (Észak-Rajna-Vesztfália) és Románia pedig nem biztosította az ellenőrzési ajánlások időben történő utóellenőrzését.

60

A Bizottság annak vizsgálatakor, hogy a tagállamok hogyan ellenőrzik a hatósági szemlézési rendszereiket, azt állapította meg⁵⁴, hogy a tagállamok számára kihívást jelent, hogy észszerű időn belül elvégezzék a hatósági szemlézést igénylő valamennyi terület ellenőrzését, és nyomon kövessék megállapításaikat.

61

A hatóságok az állatjóléti szervezetek, a polgárok vagy más érdekelt felek által benyújtott panaszokra és vizsgálati kérelmekre is támaszkodhatnak az aggályra okot adó fontosabb területek azonosítása során. A panaszkezelés a tagállamok kizárólagos felelősségi körébe tartozik.

62

Megállapítottuk, hogy a felkeresett tagállamok eseti alapon kezelték a panaszokat, és közülük kettő (Lengyelország és Románia) alkalmazott eljárásokat, ideértve a panaszok kezelésére vonatkozó határidőket is. Egyik tagállam sem vezetett be központi panasznyilvántartást, amely áttekintést nyújtana az állatjóléti szempontból legfontosabb területekről, és támogatná a további döntéshozatalt.

63

A Bizottság a 34. és 36. bekezdésben említett ellenőrzési tevékenységeken kívül is feltárt a fentiekben leírtakhoz hasonló problémákat (lásd: 53., 55. és 57. bekezdés).

A tagállamok csak korlátozottan használták fel a közös agrárpolitikai eszközöket az állatjóléti célkitűzések eléréséhez

64

Az állattenyésztéssel foglalkozó gazdálkodók többsége részesül olyan KAP-kifizetésekben (lásd: 9. bekezdés), amelyek során teljesíteniük kell bizonyos állatjóléti feltételekre vonatkozó kölcsönös megfeleltetési követelményeket (lásd: 8. bekezdés). A Bizottság 2012–2015-ös stratégiájában felismerte, hogy javítani kell az állatjólét és a KAP eszközei közötti szinergiákat, és hogy erre különösen a kölcsönös megfeleltetés és a vidékfejlesztési intézkedések révén van lehetőség. Megvizsgáltuk, hogy a felkeresett tagállamok hogyan használták fel ezt a két mechanizmust az állatjólét tekintetében.

Korlátozott információcsere a tagállamokban végzett hatósági szemlék és kölcsönös megfeleltetési ellenőrzések eredményeit illetően, valamint a szankciók alkalmazásának hiányosságai

A kölcsönös megfeleltetési ellenőrzések és a hatósági ellenőrzések közötti koordináció az uniós jogszabályokon alapul

65

Mind a hatósági szemlék, mind a kölcsönös megfeleltetési ellenőrzések magukban foglalják a helyszíni ellenőrzések megtervezését és végrehajtását, az állatjóléti jogszabályok betartásának ellenőrzését és a szabálytalanság esetén alkalmazandó intézkedések megválasztását. Az uniós jogszabályi követelmények keretein belül a tagállamok dönthetnek a hatósági ellenőrzések és a kölcsönös megfeleltetési ellenőrzések közötti integráció mértékéről.

66

A kölcsönös megfeleltetésről szóló felhatalmazáson alapuló rendelet értelmében a szabálytalanság akkor minősül megállapítottnak, miután azt az illetékes ellenőrző hatóság vagy kifizető ügynökség tudomására hozták⁵⁵. Sok tagállamban a kifizető ügynökség a hatósági ellenőrzésekért felelős ellenőrző hatóságra ruházta át a kölcsönös megfeleltetéssel kapcsolatos ellenőrzések felelősségét. Ez azt jelenti, hogy a KAP-kedvezményezettnél ezen ellenőrzések során megállapított szabálytalanságot a kölcsönös megfeleltetés kontextusában is figyelembe kell venni. Ehhez olyan rendszerre vagy eljárásra van szükség, amely biztosítja az érintett hatóságok⁵⁶ közötti információcserét.

67

A Bizottság iránymutatást készített a kölcsönös megfeleltetési ellenőrzésekre vonatkozó szabályozási követelmények alkalmazásáról⁵⁷, amelynek értelmében a tagállamok a hatósági szemlék eredményét is felhasználhatják a kölcsönös megfeleltetés kapcsán előírt minimális ellenőrzési arány eléréséhez⁵⁸. A két ellenőrzési rendszer közötti jó koordináció nemcsak hatékonyabbá teszi azokat (a méretgazdaságosság megteremtésének és az átfedések elkerülésének köszönhetően), hanem elősegíti a szabálytalanságok eredményesebb felderítését is. Ezen túlmenően az állatjóléti ellenőrzések kapcsán alkalmazott következetes megközelítés egyértelműbb helyzetet teremt a mezőgazdasági termelők számára, és nagyobb ösztönzést jelent az alkalmazandó előírások betartására.

A tagállamok nem használták ki kellően a lehetőséget ellenőrzési rendszereik javítására, bár helyes gyakorlatokat is találtunk

68

Valamennyi felkeresett tagállam lépéseket tett hatósági ellenőrzési és kölcsönös megfeleltetési rendszereinek összehangolására. Követésre érdemes példákat találtunk a koordinációra Németországban (Észak-Rajna-Vesztfália), Franciaországban és Olaszországban (Szardínia) (lásd: 6. háttérmagyarázat).

69

Romániában noha hivatalos intézkedés született arról, hogy a hatósági állatjóléti ellenőrzések során feltárt szabálytalanságokat a kölcsönös megfeleltetési szankciók alkalmazásáért felelős hatóságok tudomására hozzák, ez a gyakorlatban az ellenőrzésünk időpontjáig nem történt meg. Lengyelországban nem hoztak ilyen hivatalos intézkedést.

70

Amikor a Bizottság felülvizsgálja a tagállamok kölcsönös megfeleltetési ellenőrzéseit, megvizsgálja az információcserére vonatkozó eljárásaikat is. Nem ellenőrzi azonban, hogy a KAP-kedvezményezetteknél a kölcsönös megfeleltetési ellenőrzésekért is felelős ellenőrző szerv által végzett hatósági állatjóléti ellenőrzések eredményeit a gyakorlatban bejelentik-e a kölcsönös megfeleltetési közigazgatási bírságok kiszabásáért felelős hatóságnak.

A kölcsönös megfeleltetési ellenőrzések általában lefedik a vonatkozó állatjóléti követelményeket is

71

Megállapítottuk, hogy a tagállamok kölcsönös megfeleltetési ellenőrzései általánosságban lefedték a vonatkozó állatjóléti követelményeket⁵⁹ is. Az öt felkeresett tagállam közül háromban (Franciaország, Lengyelország⁶⁰ és Románia) azonban találtunk néhány kivételt. Romániában például az ellenőrök nem vizsgálták meg a borjak és a sertések lakó- és fekvőhelyének tisztaságát, a borjak étrendjének vastartalmát és egyes környezeti paramétereket, például a pormennyiséget, a gázkoncentrációt és a hőmérsékletet.

72

A Bizottság ellenőrzései azt vizsgálják, hogy a tagállamok kölcsönös megfeleltetési ellenőrzőlistái lefedik-e az összes vonatkozó állatjóléti követelményt. A közelmúltban végzett ellenőrzései Észtországban, Spanyolországban, Ausztriában, Portugáliában és Finnországban hiányosságokat tártak fel. E megállapítások némelyike pénzügyi korrekciót is eredményezett⁶¹.

Egyes tagállamok nem biztosították, hogy a kölcsönös megfeleltetéshez kapcsolódó szankciók arányosak legyenek a megállapított szabálytalanságok súlyosságával

73

Hogy visszatartó erővel bírjon, a kölcsönös megfeleltetési támogatás csökkentésének arányosnak kell lennie a feltárt szabálytalanság súlyosságával, mértékével, időtartamával és esetleges ismétlődő jellegével⁶². A kölcsönös megfeleltetés eredményességéről szóló legutóbbi különjelentésünk⁶³ megállapította, hogy a tagállamok között jelentős eltérések mutatkoztak a szabálytalanság súlyosságának besorolása tekintetében.

74

Megállapítottuk, hogy Németország (Észak-Rajna-Vesztfália), Franciaország és Olaszország (Szardínia) egyértelmű szabályokat vezetett be a kifizetéscsökkentések arányosságának biztosítására. A leggyakrabban alkalmazott csökkentési arány 3% volt⁶⁴, kivéve Olaszországot, ahol a szabálytalanságok több mint 70%-a csak figyelmeztetést vont maga után, közigazgatási bírságot nem. Romániában az olyan gazdaságok, ahol az ellenőrök az ellenőrzött tételek nem több mint 30%-a esetében találtak szabálytalanságot, teljes mértékben megfelelőnek minősülnek. Ez a megengedő álláspont a bejelentett szabálytalanságok rendkívül alacsony számában is tükröződött: 2016-ban a mintegy 13 500 ellenőrzött gazdaság közül mindössze háromra róttak ki közigazgatási bírságot (lásd: IV. melléklet, amely azt is szemlélteti, milyen széles skálán változtak az ellenőrzési arányok és a bejelentett szabálytalanságok száma). A kölcsönös megfeleltetésre irányuló állatjóléti követelmények Romániában 2016 óta alkalmazandók, mivel a 2007. évi csatlakozást követően kiigazítási időszakot engedélyeztek a tagállam számára.

75

Lengyelországban a kifizetések csökkentése egy olyan pontozási rendszeren alapult, amely büntetőpontokat ad a különböző jogi aktusokon alapuló állatjóléti rendelkezések megsértéséért. Az alkalmazandó kifizetéscsökkentési arány meghatározásakor csak a legmagasabb pontszámot kapott rendelkezést vették figyelembe. Ez azt jelenti, hogy a kifizetés csökkentése csak egy-egy adott szabálytalanság súlyosságát veszi figyelembe, azonban nem függ össze a feltárt szabálytalanságok számával.

76

A közelmúltban végzett bizottsági ellenőrzések⁶⁵ megállapították, hogy a szankciórendszer túlságosan megengedő úgy általában a kölcsönös megfeleltetés, mint konkrétan az állatjóléti követelmények tekintetében, különösen azért, mert nem biztosítja, hogy a szankciók arányosak legyenek a szabálytalanságok súlyosságával. A Bizottság a tagállamok kérdéseire válaszolva adott némi általános magyarázatot erről a témáról, és 2018 májusában szervezett egy szakértőicsoport-ülést, amelyen a tagállamok megosztották egymással az állatjólétre vonatkozó kölcsönös megfeleltetési ellenőrzésekkel kapcsolatos bevált gyakorlataikat. A kölcsönös megfeleltetéssel kapcsolatos bizottsági útmutatók azonban nem foglalkoznak ezzel a kérdéssel.

Vidékfejlesztés: kevés ösztönző mozdítja elő az állatjólét javítását, és nem garantált a költséghatékonyság

77

A vidékfejlesztési támogatás az állatjóléti célkitűzések számára is biztosít finanszírozást. A Bizottság 2012–2015-ös állatjóléti stratégiája többek között célul tűzte ki az állatjóléthez nyújtott vidékfejlesztési támogatással fennálló szinergiák optimális kihasználását. A költséghatékonyság maximalizálása érdekében a tagállamoknak úgy kell kialakítaniuk a fellépéseiket, hogy azok az egységköltségek szintjén a lehető legnagyobb mértékben hozzájáruljanak az állatjóléti intézkedésekhez.

A vidékfejlesztési alapokat nem használják ki maximálisan az állatjólét előmozdítására

78

A jelenlegi, 2014–2020-as programozási időszakban a 118 vidékfejlesztési program közül 35 (ebből 13 olaszországi régióké) tartalmazza az állatjólétre irányuló, úgynevezett 14. intézkedést (lásd: 12. bekezdés).

79

A vidékfejlesztési jogszabályok „az élelmiszerlánc szervezésének – többek között a mezőgazdasági termékek feldolgozásának és forgalmazásának, az állatjólétnek és a mezőgazdaság terén alkalmazott kockázatkezelésnek – az előmozdítása” elnevezésű prioritás alá sorolják be az állatjólétet⁶⁶. Ehhez a prioritáshoz két kiemelt terület⁶⁷ tartozik, de ezek egyike sem kapcsolódik az állatjóléthez.

80

Tíz tagállam nem integrálta vidékfejlesztési programjába a 14. intézkedést. A felkeresett tagállamok közül kettő (Franciaország és Lengyelország) azért nem alkalmazta ezt az intézkedést, mert úgy ítélte meg, hogy az állatjólétre vonatkozó alapvető jogszabályi követelmények elégségesek. A lengyel hatóságok továbbá úgy vélték, hogy az intézkedés negatív hatással lehet a mezőgazdasági termelők versenyképességére. Franciaország esetében ez a döntés ellentmondott a 2016-ban indított nemzeti állatjóléti stratégiának, amely célkitűzései között a vidékfejlesztési alapokból származó finanszírozás bevonzását is megemlítette annak érdekében, hogy segítse a mezőgazdasági termelőket az állatjólét javításában. A franciaországi stratégiát a vidékfejlesztési programok jóváhagyása után indították el, és Franciaország nem frissítette ezeket a programokat úgy, hogy azok tükrözzék a stratégiában rögzített kötelezettségvállalásokat.

81

Több más vidékfejlesztési intézkedés (többek között a mezőgazdasági beruházások, a minőségrendszerek vagy a biogazdálkodás támogatása) is ösztönözheti a magasabb szintű állatjóléti normák alkalmazását. A felkeresett tagállamok közül kettőben találtunk példát ilyen állatjóléti intézkedésekre (lásd: 7. háttérmagyarázat).

Állatjóléti intézkedés: követendő példákat találtunk az állatok számára előnyös fellépésekre, de a költséghatékonyság nem garantált

82

Áttekintettük a tagállami rendszereket annak értékelése céljából, hogy az állatjólétre irányuló, úgynevezett 14. intézkedés költséghatékony-e. Ellenőriztük, hogy a támogatás valóban a minimumkövetelményeken túlmutató, tényleges állatjóléti fejlesztésekért jutalmazza-e a mezőgazdasági termelőket, összhangban a felmerült többletköltségekkel és az elmaradt jövedelemmel, valamint hogy elegendő monitoringinformáció áll-e rendelkezésre ezzel kapcsolatban.

A minimumkövetelményeken túlmutató intézkedések

83

A tagállami hatóságok meghatározták a 14. intézkedés szerinti támogatásra való jogosultsághoz szükséges, magasabb szintű állatjóléti feltételeket: ilyen volt például a szarvasmarhák legelőn történő nyári legeltetése, több hely biztosítása az állatok számára a gazdaságokban és a szállítás során, valamint a tartási körülmények javítása.

84

Németországban (Észak-Rajna-Vesztfália) és Romániában, mint a legtöbb tagállamban, az intenzív tenyésztést folytató sertéstelepeken bevett gyakorlat a farokkurtítás, holott ezt tiltják a jogszabályok. E két tagállamban tett látogatásaink során azt tapasztaltuk, hogy egyes, a 14. intézkedés értelmében támogatásban részesülő gazdaságok megkurtították a sertések farkát, és a jogszabályi előírásokkal ellentétben nem biztosítottak azoknak elegendő ingergazdagító anyagot⁶⁸ (lásd: 5. ábra).

85

Az állat-egészségügyi szakértők⁶⁹ egyetértenek abban, hogy egyetlen paraméter csak korlátozott hatást gyakorolhat az állatok jólétére, ha nem kísérik más tenyésztési paraméterek. A sertések számára rendelkezésre álló tér 10–20%-os növekedése tehát az ingergazdagító anyagok biztosításának hiányában nem feltétlenül befolyásolja nagymértékben az állatok jólétét.

86

A tagállami vidékfejlesztési programok elfogadását megelőzően a DG AGRI konzultál a DG SANTE-val. A Bizottság ennek ellenére nem használta fel a magas szabálytalansági rátájú területekre vonatkozóan a DG SANTE által megszerzett információkat (különös tekintettel a sertések rutinszerű farokkurtítására és az ingergazdagító anyagok biztosítására, amelyek kapcsán csak Finnország és Svédország felelt meg maradéktalanul az előírásoknak) arra, hogy magyarázatot kérjen a tagállamoktól az intézkedés e területeken való alkalmazását illetően.

A holtteherkockázat csökkentése

87

Holtteher (más néven „talált pénz” hatás) alatt olyan helyzetet értünk, amikor egy támogatott fellépés a támogatás nélkül is részben vagy egészében megvalósult volna. Fennáll annak a kockázata, hogy a kedvezményezett a vidékfejlesztési támogatás nélkül is alkalmazta volna a 14. intézkedést, például azért, mert az intézkedés a szokásos gazdálkodási gyakorlatot tükrözi, vagy mert a kedvezményezett már korábban is részt vett egy olyan magán minőségrendszerben, amely kapcsán a 14. intézkedés szerinti támogatás igénylése előtt ugyanazokat a követelményeket teljesítette.

88

A 14. intézkedést alkalmazó három tagállamban tett látogatásaink azt mutatták, hogy az irányító hatóságok nem csökkentették a holtteher kockázatát, különösen a magán minőségrendszerek tekintetében. A Németországban (Észak-Rajna-Vesztfália) és Olaszországban (Szardínia) felkeresett, a 14. intézkedésből támogatásban részesülő mindkét kedvezményezett már előzőleg csatlakozott valamely állatjóléti követelményeket előíró magánrendszerhez⁷⁰. Németországban (Észak-Rajna-Vesztfália) ez a minőségrendszer a régióban található sertéstelepek mintegy 10%-át érintette, és olyan fizetett kötelezettségvállalásokat is tartalmazott, amelyek átfedésben voltak az állatjóléti intézkedés követelményeivel.

89

Megállapításunk szerint Olaszországban (Szardínia) a hatóságok enyhítették annak kockázatát, hogy a 14. intézkedés a szokásos gazdálkodási gyakorlatokat tükröző fellépéseket támogasson. A hatóságok mind a jogszabályi állatjóléti követelményeket, mind pedig a helyi mezőgazdasági termelők által rendszeresen alkalmazott szigorúbb normákat figyelembe vették az állatjóléti intézkedés kidolgozásakor. A szokásos gyakorlatot az állatorvosok tapasztalatai és az olasz mezőgazdasági számviteli információs hálózat adatai alapján határozták meg. A jogszabály szerint például a borjak számára biztosított minimális hely 1,8 m², míg a gyakorlatban a szardíniai mezőgazdasági termelők átlagosan 3,2 m²-t biztosítanak minden borjú számára. A szardíniai hatóságok a kapcsolódó állatjóléti intézkedés követelményét borjanként legalább 4,5 m² értékben határozták meg.

90

A Bizottság iránymutatást adott ki a tagállamok számára arról, hogy az állatjóléti kifizetéseknek olyan műveleteket kell támogatniuk, amelyeket egyébként nem hajtanának végre, és szabályszerűségi ellenőrzéseket végzett a 14. intézkedés végrehajtásának ellenőrzése céljából. A Bizottság azt azonban sem a vidékfejlesztési programok jóváhagyásakor, sem ellenőrzései során nem vizsgálta meg, hogy a tagállamok figyelembe vették-e a magán minőségrendszerekkel való esetleges átfedést.

A támogatás észszerű kiszámításának ellenőrzése

91

A megbízhatósági nyilatkozatra irányuló ellenőrzése során a Számvevőszék megállapította, hogy Romániában a 14. intézkedés szerinti támogatások összegének kiszámítási módja túlzott kifizetéseket eredményezett a mezőgazdasági termelők számára. A Bizottság öt alintézkedés esetében megerősítette a számítási hibákat, és a 2013. október és 2016. október közötti kifizetések tekintetében mintegy 59 millió euró összegű pénzügyi korrekciót javasolt. A Bizottság jelenleg is vizsgál egy hasonló esetet, amely egy másik tagállamban történt esetleges túlfizetésekhez kapcsolódik.

Az állatjólét nyomon követése

92

Az uniós közös monitoring- és értékelési rendszer (CMES)⁷¹ célja a vidékfejlesztési politika előrehaladásának bemutatása, valamint a vidékfejlesztési politikai beavatkozások hatásának, eredményességének, hatékonyságának és relevanciájának értékelése, ugyanakkor nem tartalmaz konkrét állatjóléti mutatókat vagy kérdéseket.

93

A Bizottságnak nem áll rendelkezésére információ az állatjólétre előirányzott vidékfejlesztési alapok várható vagy tényleges eredményeiről és hatásáról. A meglévő mutatók nem teszik lehetővé a 2007 és 2020 között az állatjóléti kifizetésekre elkülönített 2,5 milliárd euró (a 2007–2013-as időszakra 1 milliárd euró, a 2014–2020-as időszakra 1,5 milliárd euró) összegű vidékfejlesztési támogatás hatásának értékelését.

94

A tagállamok a CMES keretében további mutatókat is meghatározhatnak, a felkeresett tagállamok azonban nem éltek ezzel a lehetőséggel. Olaszország (Szardínia) és Románia ugyanakkor belső használatra meghatározott bizonyos mutatókat. Olaszországban (Szardínia) a hatóságok mutatót dolgoztak ki a tejben lévő testi sejtek számának mérésére, és azt a juhok és kecskék jóllétének közvetett mutatójaként használták. Romániában a hatóságok a halálozási arányokat is figyelembe vették annak mérése kapcsán, hogyan változtak az állatjóléti körülmények a támogatásban részesülő gazdaságokban.

95

Az előző programozási időszakra vonatkozó utólagos értékelések összefoglalója⁷² a támogatott gazdaságok száma alapján értékelte az állatjóléti kifizetésekre irányuló intézkedést. Az értékelő dokumentum szerint a hatás korlátozott volt, mivel az állatállománnyal rendelkező uniós gazdaságok mindössze 1,1%-a vette igénybe az intézkedést.

Következtetések és ajánlások

96

Az állatjólét fontos kérdés az uniós polgárok számára: ezt az Európai Unióról szóló szerződés és az e területre vonatkozó jogszabályok is tükrözik. A Bizottság proaktív módon foglalkozott az érdekelt felek aggályaival, és stratégiát dolgozott ki fellépései keretének biztosítására.

97

Ellenőrzésünk a stratégia általános végrehajtása mellett azt vizsgálta, hogy milyen haladást sikerült elérni az állatjóléti jogszabályok betartására vonatkozó célkitűzések elérése, valamint – a kölcsönös megfeleltetés és a vidékfejlesztés révén – a közös agrárpolitikával való szinergiák optimális kihasználása terén. A következő kérdésre kerestük a választ:

A Bizottság és a tagállamok intézkedései ténylegesen hozzájárultak-e az uniós állatjóléti célkitűzések eléréséhez?

98

Arra a következtetésre jutottunk, hogy az állatjólétre irányuló uniós intézkedések javították az állatjóléti követelmények betartását, és az általuk támogatott szigorúbb szabványok egyértelműen kedvező hatást gyakoroltak az állatok jólétére. Bizonyos hiányosságok azonban továbbra is fennállnak, illetve lenne javítanivaló a kölcsönös megfeleltetéssel kapcsolatos ellenőrzésekkel való koordináció és a vidékfejlesztési támogatások állatjóléti célú felhasználása terén is.

99

Megállapítottuk, hogy a Bizottság befejezte az állatjólétre vonatkozó legújabb uniós stratégia végrehajtását (bár nem végezte el az állatjólétre vonatkozó jogszabályi keret felülvizsgálatát). A tervezett intézkedések többsége késedelmet szenvedett (lásd: 28. és 29. bekezdés). A stratégia nem határozott meg mérhető monitoringmutatókat, és a Bizottság nem értékelte, hogy a stratégia elérte-e célkitűzéseit, illetve hogy szükség van-e új stratégiára.

100

Az uniós szinten rendelkezésre álló adatok nem elég széles körűek és megbízhatóak ahhoz, hogy érdemi információkat nyújtsanak az állatjóléti jogszabályoknak való megfelelés mértékéről azokon a területeken, amelyeket a Bizottság fejlesztésre szorulónak ítélt (lásd: 30–33. bekezdés). Külön ki kell emelni a kábítás nélküli vágástól való eltérés alkalmazását, amely tekintetében a jogalap tagállamonként eltérő értelmezéseket és gyakorlatokat tesz lehetővé, és nem ír elő beszámolási követelményeket. Ezért nem áll rendelkezésre elegendő információ annak értékeléséhez, hogy a tagállamok megakadályozták-e, hogy bizonyos vágóhíd-üzemeltetők túlzott mértékben alkalmazzák az eltérést, holott ezt a Bizottság a jelenlegi állatjóléti stratégia elindítása előtt problémaként azonosította (lásd: 43–45. bekezdés).

1. ajánlás: A Bizottság állatjóléti politikájának stratégiai kerete

A Bizottság jövőbeni állatjóléti intézkedéseinek helyes orientációja érdekében:

1. végezze el a 2012–2015. évi állatjóléti stratégia értékelését annak megállapítása céljából, hogy milyen mértékben sikerült elérni annak célkitűzéseit, és hogy alkalmazzák-e az általa kiadott iránymutatásokat;

   Ajánlott megvalósítási határidő: 2020.

2. határozzon meg referencia- és célmutatókat, amelyek segítségével értékelni lehet és össze lehet hasonlítani, hogy az egyes tagállamok milyen mértékben teljesítik a követelményeket az értékelés által azonosított fennmaradó kockázati területeken;

   Ajánlott megvalósítási határidő: 2021.

3. mérlegelje, hogyan lehetne orvosolni a fenti értékelés következtetéseiben felvetett problémákat (például új stratégia vagy cselekvési terv révén, vagy az állatjóléti jogszabályok felülvizsgálata útján), és tegye közzé értékelésének eredményeit.

   Ajánlott megvalósítási határidő: 2021.

101

Ellenőrzésünk azt mutatta, hogy a Bizottságnak és a tagállamoknak az iránymutatások és végrehajtási intézkedések kombinációjával sikerült megoldaniuk néhány állatjóléti kérdést (lásd: 34–40. bekezdés).

102

Más területeken azonban lassú volt az előrelépés, és még mindig számos hiányosság van a jogszabályokban előírt minimumkövetelmények alkalmazása tekintetében, annak ellenére, hogy a jogszabályok már 18 éve hatályban vannak (lásd: 41. és 42. bekezdés). Ezenkívül bár találtunk követendő gyakorlatokat, összességében nem tudtuk egyértelműen megállapítani, hogy a tagállamok állatjóléti ellenőrzései kockázatalapúak voltak-e (különösen a szállítás területén). A felkeresett tagállamok nem használták fel teljes mértékben az ellenőrzésekből és panaszokból származó információkat. A Bizottság azonosította e problémák többségét és fel is lépett azokkal kapcsolatban, de még nem sikerült teljes mértékben kezelnie őket (lásd: 47–63. bekezdés).

2. ajánlás: A Bizottság szabályszerűséggel kapcsolatos végrehajtási és iránymutatási intézkedései

A kockázatos területek eredményesebb kezelése és a követendő gyakorlatok terjesztése érdekében a Bizottság:

1. dolgozzon ki végrehajtatási stratégiát a DG SANTE ajánlásainak nyomon követésére irányuló intézkedések megerősítésére egyrészt az ahhoz szükséges idő csökkentése érdekében, hogy az ellenőrzések kapcsán tett ajánlásai nyomán kielégítő fellépésekre kerüljön sor, másrészt a jogszabályi rendelkezések végrehajtásának kikényszerítésére, különös tekintettel a régóta hatályban lévő rendelkezésekre.

   Ajánlott megvalósítási határidő: 2020.

2. a tagállamokkal együtt határozza meg, hogy a TRACES rendszerben rendelkezésre álló eszközök hogyan támogathatják az élő állatok szállításával kapcsolatos ellenőrzésekre vonatkozó kockázatelemzések elkészítését, illetve terjeszthetik az ezen eszközök használatára vonatkozó iránymutatásokat.

   Ajánlott megvalósítási határidő: 2020.

103

A tagállami ellenőrzések általában kiterjedtek a vonatkozó állatjóléti követelményekre, és találtunk példákat a hatósági állatjóléti ellenőrzésekért felelős hatóságok és a kölcsönös megfeleltetésre irányuló ellenőrzésekért felelős hatóságok közötti jó koordinációra. Néhány tagállam azonban annak ellenére sem biztosította a hatósági ellenőrzések során feltárt szabálytalanságokkal kapcsolatos, potenciálisan a kölcsönös megfeleltetési követelmények szempontjából is releváns információk eredményes cseréjét, hogy egyazon ellenőrző hatóság végezte a hatósági ellenőrzéseket és a kölcsönös megfeleltetéssel kapcsolatos ellenőrzéseket. Olyan eseteket is feltártunk, amelyekben a kifizető ügynökség által kirótt kölcsönös megfeleltetési bírság nem volt arányos a szabálytalanság súlyosságával (lásd: 65–76. bekezdés).

3. ajánlás: A hatósági ellenőrzések és a kölcsönös megfeleltetési rendszer összehangolásának javítása

A kölcsönös megfeleltetési rendszer és az állatjólét közötti kapcsolatok megerősítése érdekében a Bizottság:

1. a kölcsönös megfeleltetésre irányuló szabályszerűségi ellenőrzései során értékelje, hogy a tagállamok hiánytalanul beszámolnak-e a hatósági ellenőrzések során feltárt szabálytalanságokról, amennyiben ezeket az ellenőrzéseket ugyanazok a hatóságok végzik, mint a kölcsönös megfeleltetési ellenőrzéseket – például úgy, hogy keresztellenőrzéseket végez a hatósági ellenőrzések eredményei és a kölcsönös megfeleltetés hatálya alá tartozó kedvezményezettek adatbázisa között;

   Ajánlott megvalósítási határidő: 2020.

2. A korábbi fellépésekre építve továbbra is ossza meg a kölcsönös megfeleltetéssel kapcsolatos helyes gyakorlatokat, és tájékoztassa a tagállamokat a túl enyhe állatjóléti szankciórendszerek miatt pénzügyi korrekciót kiszabó határozatok alapját képező szabályszerűségi megállapításokról.

   Ajánlott megvalósítási határidő: 2020.

104

Bár az állatjólét előmozdítása vidékfejlesztési prioritás volt a 2014–2020 közötti időszakban, megállapítottuk, hogy az úgynevezett állatjóléti intézkedést nem használták ki széles körben. Az intézkedés költséghatékonyságát csökkentette, hogy olyan gazdaságoknak nyújtott támogatást, amelyek nem tartottak be bizonyos sertésjóléti minimumkövetelményeket, hogy a magánrendszerek követelményeivel való átfedés miatt fennállt a holtteher kockázata, és hogy a közös ellenőrzési keret nem rendelkezett az állatjóléti feltételek javulását mérő mutatókról. A tagállamok ritkán használták ki annak a lehetőségét, hogy az állatjólétet más vidékfejlesztési intézkedések révén támogassák (lásd: 77–95. bekezdés).

4. ajánlás: A vidékfejlesztési támogatás felhasználása az állatjóléti célkitűzések eléréséhez

A vidékfejlesztési támogatás állatjóléti célokra való eredményes felhasználásának ösztönzése érdekében a Bizottság:

1. a meglévő vidékfejlesztési programok módosításainak, illetve a 2020 utáni vidékfejlesztési programozási időszakra vonatkozó új programozási dokumentumoknak a jóváhagyásakor kérje számon a tagállamokon az állatjóléti intézkedés alkalmazását azokban az ágazatokban, ahol bizonyítottan gyakoriak a szabálytalanságok (például a sertések farokkurtítása), és ellenőrizze a hasonló kötelezettségvállalásokra kiterjedő magánrendszerekkel való esetleges átfedéseket;

   Ajánlott megvalósítási határidő: 2021.

2. ösztönözze az állatjóléti intézkedés kapcsán a 2020 utáni programozási időszakra létrehozandó közös értékelési és monitoringrendszerben alkalmazott kiegészítő, önkéntes eredmény- és hatásmutatókkal kapcsolatos bevált gyakorlatok tagállamok közötti cseréjét;

   Ajánlott megvalósítási határidő: 2020.

3. a 2020 utáni programozási időszakra nézve nyújtson iránymutatást a tagállamok számára arról, mely más vidékfejlesztési intézkedéseket alkalmazhatnak az állatjóléti szabványok fejlesztésének támogatására, hogy a mezőgazdasági termelők szélesebb körű ösztönzést kapjanak az állatjólét javítására.

   Ajánlott megvalósítási határidő: 2021.

A jelentést 2018. október 3-i luxembourgi ülésén fogadta el a Nikolaos MILIONIS számvevőszéki tag elnökölte I. Kamara.

Glosszárium és rövidítések

Brojlercsirke: Hústermelés céljából tartott csirke.

CMES: A vidékfejlesztési intézkedések közös uniós monitoring- és értékelési rendszere.

DG AGRI: Az Európai Bizottság Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatósága.

DG SANTE: Az Európai Bizottság Egészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Főigazgatósága.

EFSA: Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság – európai uniós ügynökség, amely független tudományos tanácsadást és tájékoztatást nyújt az élelmiszerlánccal kapcsolatos meglévő és felmerülő kockázatokról.

Hatósági ellenőrzések: A jelentésben ez a kifejezés jelöli mindazokat a tagállami szinten (például az állat-egyészségügyi szolgálat által) végzett ellenőrzéseket és szemléket, amelyek célja a 882/2004/EK rendelettel összhangban az európai uniós állatjóléti szabályok helyes alkalmazásának ellenőrzése.

JFGK: Jogszabályban foglalt gazdálkodási követelmények – a kölcsönös megfeleltetés részét képező, különböző európai uniós irányelvek és rendeletek által előírt követelmények. Hatókörük a közegészségügyre, az állat- és növényegészségügyre, az állatok azonosítására és nyilvántartására, a környezetvédelemre és az állatjólétre terjed ki.

KAP: Közös agrárpolitika.

Kölcsönös megfeleltetési ellenőrzések: Az 1306/2013/EU, 809/2014/EU és 640/2014/EU rendelet szerinti kölcsönös megfeleltetési kötelezettségek teljesítésének igazolására irányuló ellenőrzés.

OIE: Állategészségügyi Világszervezet (Office International des Épizooties) – 181 tagországot tömörítő kormányközi szervezet, amely nemzetközileg elismert állategészségügyi és állatjóléti szabványokat dolgoz ki.

RDP: vidékfejlesztési program.

Sertések farokkurtítása: A sertések farkának levágása a farokrágás megelőzése érdekében.

TRACES: Trade Control and Expert System (kereskedelem-ellenőrzési és szakértői rendszer) – a Bizottságnak az állatok, sperma és embriók, élelmiszerek, takarmányok és növények Unión belüli kereskedelmére és behozatalára vonatkozó egészségügyi követelmények nyomon követésére szolgáló többnyelvű online irányítási eszköze.

Az ellenőrző csoport

Ellenőrzéseinek eredményeit a Számvevőszék különjelentésekben mutatja be, amelyek egy adott költségvetési területhez kapcsolódó uniós szakpolitikákkal és programokkal, illetve az irányítással kapcsolatos kérdésekkel foglalkoznak. Hogy ellenőrzési munkája maximális hatást érjen el, témái megválasztásakor és feladatai megtervezésekor a Számvevőszék tekintetbe veszi a teljesítmény-, illetve szabályszerűségi kockázatokat, az érintett bevétel vagy kiadás nagyságát, a várható fejleményeket, valamint a politika és a nagyközönség érdeklődését.

Ezt a teljesítmény-ellenőrzést a fenntartható természetierőforrás-gazdálkodásra szakosodott, Nikolaos Milionis számvevőszéki tag elnökölte I. Kamara végezte. Az ellenőrzést Janusz Wojciechowski számvevőszéki tag vezette Kinga Wiśniewska-Danek kabinetfőnök és Katarzyna Radecka-Moroz attasé, Colm Friel ügyvezető, Diana Voinea feladatfelelős, Paulo Oliveira és Lucia Roșca helyettes feladatfelelős, valamint Xavier Demarche, Małgorzata Frydel, Michela Lanzutti, Joachim Otto és Maciej Szymura ellenőrök támogatásával. A nyelvi támogatást Fiona Urquhart biztosította.

Elérhetőség

EURÓPAI SZÁMVEVŐSZÉK
12, rue Alcide De Gasperi
1615 Luxembourg
LUXEMBOURG

Telefon: +352 4398-1
Megkeresés: eca.europa.eu/hu/Pages/ContactForm.aspx
Weboldal: eca.europa.eu
Twitter: @EUAuditors

Bővebb tájékoztatást az Európai Unióról az interneten talál (http://europa.eu).

Luxembourg: Az Európai Unió Kiadóhivatala, 2018

PDF	ISBN 978-92-847-1177-2	ISSN 1977-5733	doi:10.2865/978695	QJ-AB-18-026-HU-N
HTML	ISBN 978-92-847-1156-7	ISSN 1977-5733	doi:10.2865/98885	QJ-AB-18-026-HU-Q

© Európai Unió, 2018

Az olyan fényképek és más anyagok felhasználásához vagy reprodukálásához, amelyek szerzői jogainak nem az Európai Unió a tulajdonosa, közvetlenül a szerzői jog tulajdonosától kell engedélyt kérni.

KAPCSOLATBA SZERETNE LÉPNI AZ EU-VAL?

Személyesen
Az Európai Unió területén több Europe Direct információs központ is működik. Keresse meg az Önhöz legközelebb eső központot: https://europa.eu/european-union/contact_hu

Telefonon vagy e-mailben
A Europe Direct központok feladata, hogy megválaszolják a polgárok Európai Unióval kapcsolatos kérdéseit. Vegye igénybe a szolgáltatást

• az ingyenesen hívható telefonszámon: 00 800 6 7 8 9 10 11 (bizonyos szolgáltatók számíthatnak fel díjat a hívásért),
• a rendes díjszabású telefonszámon: +32 22999696, vagy
• e-mailen: https://europa.eu/european-union/contact_hu

INFORMÁCIÓKAT KERES AZ EU-RÓL?

Online
Az Europa portál tájékoztatással szolgál az Európai Unióról az EU összes hivatalos nyelvén: https://europa.eu/european-union/index_hu

Uniós kiadványok
Az EU Bookshopból uniós kiadványok tölthetők le/rendelhetők meg díjmentesen/fizetés ellenében: (https://publications.europa.eu/hu/publications). Ha bizonyos ingyenes kiadványokból több példányra van szüksége, rendeljen a Europe Direct központtól vagy hazájának helyi információs központjától (lásd: https://europa.eu/european-union/contact_hu).

Uniós jogszabályok és kapcsolódó dokumentumok
Az EUR-Lex portálról bármelyik hivatalos nyelven letölthetők az EU jogi tartalmai és az 1951-től megjelenő jogszabályai: http://eur-lex.europa.eu/homepage.html?locale=hu

Az EU által gondozott nyílt hozzáférésű adatok
A nyílt hozzáférésű adatok európai uniós portálja (http://data.europa.eu/euodp) uniós adatkészletekhez biztosít hozzáférést. Az adatok kereskedelmi és nem kereskedelmi célból egyaránt díjmentesen letölthetők és felhasználhatók.